A pásztor étkek eme nagyszerű találmányát nevezhetjük még öhömnek, betyárosnak, vagy akár öreglebbencsnek is. A sziláj állattartás következtében a pusztán élő pásztoremberek egyszerű, ugyanakkor laktató ételek elkészítésére törekedtek. Ehhez felhasználtak különbözőszáraz tésztákat, mint amilyen a lebbencstészta, vagytarhonya, dúsították kölessel, burgonyával, szalonnával, kolbásszal, fűszerezték borssal, pirospaprikával, de bátran használtáka vadontermő növényeket is, mint az üröm,vagy a sziki csiperke.
Ezt az ételt redendően bográcsban főzték az otthonról hozott száraz alapanyagok felhasználásával.
A slambuc-készítés leírása a Jászkun Kalendárium alapján:
Ugyanúgy szalonnazsíron sütik a tésztát pirosra, mint a lebbencslevesnél,
de itt a tepertőt mindig bennehagyják a bográcsban,
személyenként egy összmarék tésztát tesznek a bográcsba
és folytonos keverés közben pirítják pirosra.
A krumplit laposra vagdalva adják hozzá és a sült tésztával kevergetik egy ideig.
Utána annyi vízzel öntik fel, hogy egy kissé ellepje a sült tésztát,
sót és csöves paprikát tesznek hozzá és így főzik.
Amikorra a levét elfőtte, addigra a tészta és a krumpli is megfő.”
Mai, városi változata:
Az eljárás nagyjából ugyanúgy történik mint fent, bogrács helyett egy nagy lábosban:
Szalonnadarabkák zsírján megpirítjuk a lebbencs (vagy slambuc) tésztát. A tésztát kikanalazzuk a lábosból, a visszamaradt szalonnadarabkákra apróra vágott vöröshagymát dobunk, kissé megpirítjuk. Jöhet rá az apró kockákra vágott burgonya, egy darab cikkekre szelt paradicsom, egy darab csípősebb papirka, felkarikázva.
A magyar pásztorkonyha remeke: slambuc
2008 április 5. | Szerző: agave1
A magyar pásztorkonyha remeke: slambuc
VKF! XIV. forulójára, Macikonyha felhívására.
A pásztor étkek eme nagyszerű találmányát nevezhetjük még öhömnek, betyárosnak, vagy akár öreglebbencsnek is.
A sziláj állattartás következtében a pusztán élő pásztoremberek egyszerű, ugyanakkor laktató ételek elkészítésére törekedtek. Ehhez felhasználtak különböző száraz tésztákat, mint amilyen a lebbencstészta, vagy tarhonya, dúsították kölessel, burgonyával, szalonnával, kolbásszal, fűszerezték borssal, pirospaprikával, de bátran használták a vadontermő növényeket is, mint az üröm,vagy a sziki csiperke.
Ezt az ételt redendően bográcsban főzték az otthonról hozott száraz alapanyagok felhasználásával.
„…lényegében öregen, leveletlenül főzött lebbencs.
Ugyanúgy szalonnazsíron sütik a tésztát pirosra, mint a lebbencslevesnél,
de itt a tepertőt mindig bennehagyják a bográcsban,
személyenként egy összmarék tésztát tesznek a bográcsba
és folytonos keverés közben pirítják pirosra.
A krumplit laposra vagdalva adják hozzá és a sült tésztával kevergetik egy ideig.
Utána annyi vízzel öntik fel, hogy egy kissé ellepje a sült tésztát,
sót és csöves paprikát tesznek hozzá és így főzik.
Amikorra a levét elfőtte, addigra a tészta és a krumpli is megfő.”
Mai, városi változata:
Az eljárás nagyjából ugyanúgy történik mint fent, bogrács helyett egy nagy lábosban:
Szalonnadarabkák zsírján megpirítjuk a lebbencs (vagy slambuc) tésztát. A tésztát kikanalazzuk a lábosból, a visszamaradt szalonnadarabkákra apróra vágott vöröshagymát dobunk, kissé megpirítjuk. Jöhet rá az apró kockákra vágott burgonya, egy darab cikkekre szelt paradicsom, egy darab csípősebb papirka, felkarikázva.
Sóval, borssal, leheletnyi őrölt pirospaprikával fűszerezzük.
Rászórjuk a pirított lebbencstésztát és annyi vízzel elfedjül, amennyi éppencsak ellepi.
És ha szükséges lehet még alá önteni egy kevés vízet.
Én tettem még bele egy kevés karikára vágott mangalica kolbászt is.
kb. 60 dkg burgonya,
4 maroknyi slambuctészta,
6 dkg kolozsvári szalonna,
½ szál mangalica kolbász,
1 fej vöröshagyma,
1 – 1 db parpadicsom, zöldpaprika
Só, bors, őrölt piros paprika.
Oldal ajánlása emailben
X